"Az emberek gyakran figyelmetlenek, következetlenek és énközpontúak, MÉGIS SZERESD ŐKET. Ha jót teszel, az emberek vádolni fognak, hogy önzés és hátsó gondolat motiválja cselekedeteidet, MÉGIS TÉGY JÓT. Ha sikeres vagy, akkor hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel magadnak, MÉGIS BOLDOGULJ VALAHOGY. A jó, amit teszel, holnap már feledésbe merül, MÉGIS TEDD A JÓT. A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT. Amit fáradságos munkával évek alatt felépítesz azt elpusztítják egy éjszaka alatt, MÉGIS ÉPÍTS. Az embereknek valóban szükségük van segítségre, azonban támadás érhet, ha segíted őket, MÉGIS SEGÍTS. A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha cserébe arcul csapnak, AKKOR IS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK, AMID CSAK VAN." (A kalkuttai Shishu Bhavan Gyermekotthon faláról) "És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok." ~ Az emberek, akik nem ismernek, azt hiszik valójában csendes vagyok.. de akik ismernek, azt kívánják: bárcsak néha csendben maradnék :D Érzelmek: Elképzeltem, hogy egy pattogós gumilabda vagyok...sokféle színből állok, rugallmas gumiból. Formámat kedvemre változtathatom, elkopni nemfogok, bár szétszakadhatok, hisz gumiból vagyok. Ha erősen földhözcsapnak, én a magasba emelkedem, majd újra becsapódom a földbe, valahol messze. Bolyongok....keresem az utat, ahol megállhatok mozdulatlanul...majd ujra pattoghatok. Sokat tűrő gumilabda vagyok. Szívesen játszanak velem, rugnak belém, de én csak tűröm...tűröm, hisz gumiból vagyok, ha melegítenek elolvadok. A mosoly értéke “Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni. …. Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!” Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan! Az élet szépség, csodáld meg! Az élet boldogság, ízleld! Az élet álom, tedd valósággá! Az élet kihívás, fogadd el! Az élet kötelesség, teljesítsd! Az élet játék, játszd! Az élet vagyon, használd fel! Az élet kincs, őrizd meg! Az élet titok, fejtsd meg! Az élet ígéret, teljesítsd! Az élet küzdelem, harcold meg! Az élet kaland, vállald! Az élet jutalom, érdemeld ki! -Az élet, élet - éljed!- Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.